Kerri 1977. november 19-én született Arizona államban, Amerikában. Mindösszenyolcéves volt, amikor tornázni kezdett. A szintén tornász nővérétől, Lisától látta először ezt a sportot és azonnal beleszeretett. Ez szerintem alapvető kritérium profi sportolók esetében. Muszáj, hogy már gyerekkoruktól szeressék a választott sportjukat, és ne csak a szülői nyomásnak engedelmeskedjenek. Ez az egyetlen dolog, ami előreviszi őket a kritikus pillanatokban. Kerri nem volt túlzottan tehetséges, versenyein rendszerint a középmezőnyben végzett, amit nem búslakodva vett tudomásul, hanem megrázta magát és még többet gyakorolt. Azért ne azt képzeljük, hogy csetlett-botlott, olyan ügyetlen volt. A baj az volt, hogy sem testalkatilag, sem mozgásilag nem volt olyan, akire azt mondják: született tornász. Hogy egy iskolai példával éljek: minden osztályban kétfajta kitűnő tanuló van. Az egyik szorgalmasan tanul, készül az órákra, és azért kap ötöst mindenből. A másikra ragad a tudás különösebb odafigyelés vagy erőfeszítés nélkül is. Kerri az első fajta volt, sokat kellett dolgoznia ahhoz, hogy ügyesen elvégezzen egy-egy gyakorlatot.
A szövetségi kapitány, azaz Károlyi Béla rendkívül okosan és nagy hozzáértéssel válogatta ki a csapat hét tagját. Voltak köztük híres szupersztárok, mint például Shannon Miller vagy Dominique Dawes, titkos tehetségek, és persze ott volt hetedikként a kis Kerri Strug is. Ő volt az utolsó tornász, rajta múlott minden. Tudták, ha a lány a két kísérletéből legalább egyszer 9,75 pontszámot kap az ugrására, akkor az Amerikai Egyesült Államok nyeri az aranyat - a sportág történelmében először.
Ekkor jött el Kerri életének legszörnyűbb, de egyben mindent meghatározó pillanata. Földet éréskor ugyanis a lába megbicsaklott és összeesett. Pár pillanat múlva kiderült a szörnyű igazság: elszakadtak a bokaszalagjai. Szegény alig bírt lábra állni az ugrást követően, és folyvást a könnyeivel küszködött. Egy pillanat alatt szállt el az amerikai remény, mindenki biztos volt benne, hogy ilyen állapotban Kerri nem fog nekifutni a második ugrásnak. A lány lesújtva, összetörve sántikált oda edzőjéhez, akivel csöndben beszélgetni kezdtek valamiről. Senki sem hallotta őket, de mindenki látta, hogy nagy baj van. A lány ingatta a fejét, Károlyi meggyőzően hadonászott. Senki sem tudta, mi lesz ebből, aztán megtörtént a csoda. A csarnokban 17 ezer ember dermedt kővé, a tévék előtt pedig úgy 170 millió, amikor az apró termetű kislány visszabotorkált a kiinduló helyére, jelezvén, hogy készen áll az utolsó ugrásra. Az ugrásra, ami talán meghozza Amerika számára az aranyérmet. Kerri többször kinézett edzőjére, Károlyi pedig ezt kiabálta neki: "You can do it!" Meg tudod csinálni!
Kerri elszánta magát, látszott rajta, hogy úgy van vele, kerül, amibe kerül, megszerzi azt az érmet. Szakadt bokaszalagokkal ugyan, de teljes erőből nekifutott. A közönség ekkor egyként felzúgott, majd amikor dobbantott és a fordulásokat csinálta, síri csönd lett. Egy pillanat alatt elnémult minden és mindenki. Ekkor már biztos volt: ha Kerrinek sikerül talpon maradnia, megvan az arany. Úgy tűnt, az örökkévalóságig tart az ugrás, szinte lassítva nézték az emberek, mindenki a földet érést várta. Leszámítva Kerrit, akinek a becsapódás erejétől a létező összes izma elszakadt a lábában. Ennek ellenére talpon maradt! Majd pár másodperc után ott, ahol volt, összeesett, és fájdalomtól eltorzult arccal húzta le magát a szőnyegről. A stadion szinte felrobbant a hangzavartól, főleg, amikor megtudták az ugrás pontszámát: 9.8!
Az amerikai csapat ezzel olimpiai bajnok lett, Kerri Strug pedig igazi nemzeti hős. Károlyi Béla ölben vitte a lányt a dobogóhoz, hogy ő is felállhasson a legfelső fokra és átvehesse a hőn áhított aranyérmet, amiért ő aztán tényleg mindent megtett. Később sokan találgatták, mivel vehette rá Károlyi edző Kerrit, hogy másodszor is nekifusson. Az edző erre azt mondta, igazából nem kellett sokat győzködni, csak annyit mondott neki, hogy szükség van rá, hogy még egyszer megpróbálja, gondoljon a sok év befektetett munkára és arra a sok nézőre, akik mind érte izgulnak. Aztán pedig elhangzott az azóta híressé vált mondat: "You can do it!" Meg tudod csinálni! Ezt a mondatot később egyébként még Bill Clinton is felhasználta Károlyi engedélyével a választási kampányában.
(Forrás: Life.hu)
